Az elengedésről.....
Mintha ezen a ponton lenne mindenkinek körülöttem a legnagyobb problémája....az istennek se megy...és csak szorongatjuk annak a már sehol sem lévő emberkének a kezét, akitől már megkaptunk mindent amit adni tudott..és amit el tudtunk fogadni..hiszen ha nem így lenne akkor még velünk lenne...de nincs...tehát nincs több dolgunk egymással. Vannak ellenben szép emlékeink, perceink...hangulatok szösszenetek, mozdulatok.. Éljük meg ezeket ismételten, engedjük bele magunkat teljesen...Amikor sikerül belemerülni. átadni magunkat, akkor elgyengülünk...csordultig telik a szívünk szeretettel....Na és ott azon a ponton fújd ki lassan  magadból a levegőt...a megkönnyebbülés szintjéig....Ki is mondhatod, hogy elengedlek...a kimondott szó sokat segít....
Ezt a folyamatot többször is megteheted, főleg akkor ha már nagyon régen kötöd magad valakihez....