"Úgy vagyunk megszerkesztve, hogy saját szívverésünkre nem tapaszthatjuk fülünket. Csak valaki máséra, és ebben a másban ismerhetjük fel a magunkét. Mernünk kell odahajolni. Fel kell ébrednie a vágynak, hogy odafigyeljünk a másikra. És abban a másikban megláthatom arcom." (Dér András)