" Felemelsz, aztán a földhöz vágsz, sohasem vagyok biztos az
érzéseidben. Én őszintén megnyíltam előtted, de nem tudom miért!
Magadhoz engedtél, de hiába: néha a szemeid oly üresek, hogy belül
megfagyok tőle.. és sohasem mondod ki igazán, ami a fejedben jár. Olyan
érzés ez, mintha törött üvegen járnék: tudni akarok mindent, de nincs
elég bátorságom megkérdezni. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése