Egy nap valaki felségül vesz. Elég kedves lesz és ez nagyon boldoggá
fogja tenni a szüleimet. Az első évben egyfolytában szeretkezünk. A
másodikban és a harmadikban egyre kevesebbet és kevesebbet. De éppen,
mielőtt kellőképpen megutáljuk egymást, teherbe esek. Gondját viselem a
gyerekeknek, ragaszkodok az állásomhoz, fizetem a hiteleimet. Egy
darabig meglesz az egyensúly. Aztán nagyjából tíz év múlva lesz egy
afférja, mivel én túl elfoglalt és fáradt vagyok. Rájövök.
Megfenyegetem, hogy megölöm őt... a szeretőjét, magamat. Túl leszünk
rajta. Néhány évvel később, lesz neki még egy. Ezúttal tudomást sem
veszek róla, mert... nagy hűhót csapni úgy tűnik, nem éri meg... És így
élem a hátralévő napjaimat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése