2012. június 10., vasárnap
Azt hiszem, kicsit egyedül érzem magam. Nem mintha nem vennének körbe
barátok, és nem nevettetnének meg. De akkor is hiányzik valami. Úgy
érzem, hogy most jó nekem, mégis ez a kellemes életérzés párosul valami
furcsán bizsergő hiányérzettel. Nem tör le, nem rontja el a kedvem,
csupán kicsit zavaró. Aztán rájöttem mi is hiányzik. Az Ő szeretete. Egy
mosoly csak nekem tőle, egy ölelés,valakitől aki fontos
nekem. Már ez is bőven elég lenne, hogy egésznek érezzem a saját kis
világomat. Borzalmasan álmodozó tudok lenni néhanapján. Mindig. Most is
ábrándozva mosolygok a monitor előtt. Igazából olyan dolgokban
reménykedek, amik elérhetetlenek. De legalább ez az élmény, ez az álom,
ez a vágy az enyém. Ha ő nem is...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése