A lelki szeretetben énünk kőkemény falai megrepedeznek,s mint az árvíz kilépünk magunkból,s a másik világát is elöntjük.Még akkor is,ha ez a világ tele van gátakkal,akadályokkal,szögesdrótokkal.S mindezek hiába bántanak,sértenek,karcolnak,vagy sebeznek.És bárki,aki hozzánk is belép szöges,tüskés,csapdákkal és akadályokkal teli országba jut.Onnan tudod,hogy valaki szeret,hogy túllép ezeken a bántó akadályokon,sérelmeit megbocsátja,hibáidat eltűri,s elfedi.

És jön tovább,és helyet csinál magának benned:mert szeret.