"Húzzuk magunk után ma már feleslegessé vált érzések, indulatok,
tapasztalatok, élmények, emlékek végtelen hosszúságú sleppjét,
amelyek ránk nehezednek, mint a kolonc, lelassítanak és gúzsba kötnek.
A lényeg:ne égj a saját múltad tüzén!
Mert az maga a pokol.
Ráadásul, te választottad!
Ne fájjon a szíved azért, ami elmúlt!
Ami fontos volt belőlük, az már benned van, az már te vagy!
S ha ott maradsz a romok között, ugyan hova épülhet mindaz,
ami még előtted van?
A romos háznak teljesen össze kell dőlnie, hogy új épülhessen
a helyén!"

(Popper Péter)