"Nagyon durva döfés a kapcsolat ellen, ha a partner önfeltárásával, közeledési kísérletével a másik fél visszaél, és kihasználja azt, hogy társa egy pillanatra sebezhetővé tette magát előtte. Mit tanul meg a másik ebből a helyzettől? Azt, hogy többé ne tegye magát sebezhetővé, és akkor is támadjon, amikor legszívesebben magához ölelné a partnerét. Dolgoztam egy párral, akik 'mesterien' művelték ezt a játékot. Miután átláttam, hogy mit tesznek egymással, a következőt ajánlottam nekik: 'Önök belementek egy halálos játékba. Szemben állnak egymással egy-egy pisztollyal a kezükben. A tár felét már kieresztették egymásba, a másik fele még a fegyverben van. Valamelyiküknek el kell döntenie, hogy leteszi a fegyvert, annak tudatában, hogy a másiknak még a kezében van, és esetleg továbbra is használni fogja azt. Ha ezt meg tudják tenni, akkor lehet Önöknek segíteni.' A férj válaszolt elsőnek: 'Én erre nem vagyok hajlandó.' Mire a feleség 'Akkor én sem!'. Sajnos ők ma már nem házaspár. Az ő példájuk is szemlélteti, hogy egy vita vagy akár egy házasság sorsát is sokszor az dönti el, hogy miként reagálunk a másik fél nyitására, közeledésére. Hiszen az intimitáshoz vezető út fontos része, hogy sebezhetővé tesszük magunkat egymás előtt, és ezzel a sebezhetőséggel soha sem élünk vissza!' Mihalec Gábor: Gyűrű-kúra