Lélektársad néha csendben lép az életedbe, Te azonban a csinnadrattát várod ; a fények és színek összemosódását. A tűzijátékot. A nagy sodrást. HANGOSAN akarod megélni a találkozást!
Lélektársad azonban halkan lép be az ajtón. Néha nem is kopog. Leül, figyel. Nem kiabál, nem tapsol. A lélektársad megérkezése az életedbe nem mindig egyenlő a "CIRKUSZ JÖTT A VÁROSBA" élményével. Nincsenek harsonák, kürtök és pergő dob szólók sem. Nem rohangálnak a piros orrú bohócok, táblával a nyakukban.
Egyszerűen belép, és OTT van. Észrevétlenül suhan be, mint egy árny. Ha nem veszed észre: érzelmi vakság a diagnózisod. Végig ott ül a szemed előtt, csak Te vagy képtelen őt látni. Ő viszont lát Téged. Nagyon is jól. Bár felfelé néz, látja hibáidat is. Gyengeségeid, gyarlóságod, kapálózásaid. De látja nagyságod is. Ő azt is beléd látja, amit még Te sem mersz elhinni magadról. Néz Téged. Figyelemmel kíséri az életed. Elidőz ; Vár ; Ha igazán a lélektársad, megérti vakságod is. Elfogadja. Aztán feláll és kisétál a szobádból; majd lassan az életedből is. Miközben kifelé megy, arra gondol: "Nem kell mindig gólt lőni ; az örökkévalóság hosszú idő "