2011. december 6., kedd
"Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? – kérdezte aznap este a
csillag. A fa épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát.
Megmozzantotta ágait, és álmosan felelte: – Nem… nem. Nem annyira
ritkák. Csak hát… az emberek az eszükkel hajszolják azokat a
pillanatokat. Pedig az – hogy mondjam neked? – a szív ügye. – Mesélj
nekem a boldog pillanatokról! – Hagyjál most, álmos vagyok. (...) – Adj
nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni. – Szeretlek! Nagyon! –
Jó éjszakát! – mondta a csillag leírhatatlanul boldogan."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése