A táncban férfinak igazi Férfinak, a nőnek nagybetűs Nőnek kell lenni. Saját nemének vegytiszta misztériumát kell eltáncolni a másikkal, csakis akkor lesz valódi a tánc.

A nagy táncos: szabad. Örömből táncol, és önmagát adja, önfeledt, őszinte érzelmekkel. Ha figyeled a táncukat, először csak azt látod, hogy egy Szuperhím egy Szupernővel táncol. A férfi irányít - a nő követi. De hamarosan észreveszed, hogy a férfi mozdulatai teli vannak lágysággal, puhasággal, gyengédséggel. Látod, hogy a kérlelhetetlen erővel parancsoló férfi néha hagyja, hogy utasítást adjanak neki! Átengedi a nőnek az uralmát. Valósággal odaajándékozza neki. Megengedi, hogy átmenetileg ő legyen a "férfi".

Aztán hirtelen visszaveszi hatalmát. Amikor a nő irányít, mozdulatai teli vannak kirobbanó eréllyel. Uralja a táncot. Határozott, szilaj férfivá válik, de a következő pillanatban újra engedelmes lesz, és boldog bizalommal követi a "parancsolóját."

Irányítani csak az a férfi képes, aki tud engedelmeskedni is. Akiben a nagy erő mellett gyengédség is van. Dominancia mellett alázat is. Aki tud a nő lelkével is érezni. És a fejével gondolkodni. Sőt, aki tud nő lenni! Tud nemcsak fölül, de alul is lenni. Ha erre nem képes: nem férfi, csak zsarnok.

A nagy férfitáncosokban sok feminin tulajdonság van. És a nőkben rengeteg férfiasság. Ez a mindennapi életünkben is így van. Egy egészséges párkapcsolat is így működik.
Müller Péter