Kétezer tizenkettő december 21-e
egy fontos dátum az emberiség fejlődésében. Azt jelenti, hogy véget ér
egy korábbi ciklus, és indul egy olyan, amely teljesen új síkok felé
vezeti az emberiséget. Mintha egy 90 fokos elfordulást képzelnél el
ahhoz képest, amit eddig csináltatok. De ezt ne csak két dimenzióban
értsétek, és még csak ne is három dimenzióban. Olyan, mintha az
emberiség élete elindulna egy teljesen más dimenzióban. Fejlődésetek egy
olyan pontra ér, ahol radikális változás történik az emberi
gondolkodásban.
Tudnotok kell, hogy ez a radikális változás azonnal érezhető lesz. Ugyanakkor mégis, ahogy saját élettapasztalatotok is mutatja, időt vesz igénybe, amíg ezt az emberiség feldolgozza. Egy dolog volt felfedezni például a gravitáció törvényét, és másik dolog volt ezzel a gravitációval később, évszázadokkal később, repülő járműveket tervezni, űrkutatást indítani. Most nem fognak kelleni évszázadok, azonban valamennyi idő kelleni fog ahhoz, hogy az emberiség ezt az új típusú gondolkodást fölfedezze. Ez az új típusú gondolkodás az egységről szól, és nem a szeparálódásról. A szinergiákról szól, arról, hogy az egyik tudomány a másikat segíti, arról, hogy az életvitel, a kultúra, a vallás, a pszichológia, a tudomány, mind-mind egy egymást segítő folyamat, arról, hogy az emberi élet a kiteljesedésről szól. Nem a másoknak fájdalmat okozásról, nem mások szeretetének a csorbításáról, hanem a Teljes Szeretet megteremtéséről.
Hatalmas és radikális változás. Innentől kezdve tulajdonképpen, - bár mindez most nektek is új, és akár bizonyos szinten feldolgozhatatlan, bár megérthető információ lesz - az emberiség történelme immár nem igazából a számokról és az évekről fog szólni, nem az időről. Ha megvilágosodtál, mi értelme van számodra annak, hogy szerdát vagy csütörtököt írsz? Ha megvilágosodtál, mi értelme mérni az éveket, keresni az évfordulókat, amikor a végtelen és örök jelenben a legnagyobb boldogságot találod meg?
A maja kalendárium, mint általában a kalendáriumok, az idő mérésére szolgált. A maják azonban azt is tudták, hogy az idő fraktális jellegű, periodikus jelleggel bír, és a mérhető időben csodálatosan mutatja a végtelen törvények ritmikus hullámzását, ismétlődését. Azonban az idő fogalma egy időtlen dimenzióban használhatatlanná válik. Használhatnátok, csak nincs értelme, és ti sem fogjátok látni az értelmét. A maja kalendárium megszűnése tulajdonképpen ezt a szimbólumot tartogatja számotokra.
Ne külső jeleket keressétek feltétlen, és ne féljetek a külső változástól! Bár tudósaitok valóban érzékelik a sugárzások, az elektromágneses mező átalakulását, és különböző mérőműszerekkel érezhető, eddig stabilnak hitt részecskeáramlás, fluktuáció akár radikális átváltozását is. Észlelhettek légköri eseményeket, de mindaz, amit a maják jövendöltek, tudnotok kell, hogy szimbolikus!
Tudnotok kell, és emlékeznetek kell a Karácsony szent üzenetére, hogy a legnagyobb sötétségben megjelenik a fény! Ez a téli napforduló, a leghosszabb éjszaka. Egy parányi fény, minthogyha csak egy gyertyát gyújtanátok a teljes sötétségben. Ilyen most a tudatosság az emberiség történetében. Egy parányi fény ahhoz képest, ahol hamarosan lesz. Egy parányi fény felgyullad, de ha a végtelen sötétséget látod, ahol nincsenek tájékozódási pontok, és megjelenik egy csöppnyi fény, hirtelen mindenhez viszonyítási alapot ad. És igen, ez a viszonyítási pont lehet az új kor első pillanata szimbolikusan.
Nagyon sok munka, és nagyon sok tudatos ember tudatos cselekedete, tudatossá váló ember tudatossá váló cselekedete is kellett ahhoz, hogy ez a pont eljöhessen.
Hogyan ünnepeljétek meg? Elsősorban nyugalommal, szeretettel, egymásra való odafigyeléssel, hogy teljesen egymásnak adjátok magatokat azon az estén, hogy örömtüzet gyújtotok a saját szívetekben, és a végtelen szeretetnek adjátok át magatokat. Ebben a boldogságban, ebben az áramlásban tudjátok leginkább megérteni azt, mit is jelent ez az átalakulás.
Az emberiség egésze még valóban nincs kész erre, ti is csak lépéseket tesztek efelé. Mikor az ókeresztények megjelentek, valósággal érthetetlen volt az akkori ókori társadalom számára az a szeretet, amivel egymás felé, és egymással viseltettek. Befogadhatatlan volt, egy bizonyos szempontból félelmetes a társadalmak számára. Úgy érezték, a keresztények kirekesztik azokat, akiket nem avatnak be a végtelen szeretetükbe. Nagyrészt ez okozta aztán a keresztényüldözést is. Tudatlan ember félelme attól, hogy a tudatosak kiszorítják őt.
Az emberiség ugyanígy viselkedik. Most még nem érti ezt az átalakulást és bizalmatlan. Ezt a bizalmatlanságot látjátok a Földön sokfelől felhorkanni agresszió képében. Szinte minden héten egy újabb tűzfészek lobban fel. Az emberek a bizonytalanságukat a régi módszer szerint az agresszióban élik ki. De nézzétek meg, hogy mely népek ezek! Mely helyeken történik ez? Nemde ott, ahol a legkevesebb a fény még az emberek lelkében? A tudatosabb civilizációk már nem ragadtatják magukat fizikai agresszióra. Az ő felelősségük, hogy azokat, akik még sötétségben élnek, áthozzák a fény oldalára.
Ti azonban azzal tudjátok segíteni a folyamatot, hogy magatok között ezt egy csodálatos áramlással, egyetlen mozdulattal megteremtitek. Az új Egység-Kor csodálatos egységét. Ti átléptek könnyedén, mintegy könnyed szökellésben átléptek az új kor új energiáiba, és azt mondjátok: "Köszönjük! Tudjuk, kik vagyunk, tudjuk, hova tartunk, és tudjuk, hol vagyunk!" Mondjátok ezt magatoknak párszor, örömmel a szemetekben!
"Tudjuk, kik vagyunk, tudjuk, hol vagyunk, és tudjuk, hová tartunk."
Ennél csodálatosabb dolog nem történt még az emberiség történelmében. Fel-felvillant a fény, megmutatta magát, hívogatta és csábította az embert a tovább lépésre, most azonban itt az esélyetek, hogy átlépjetek a teljes fény birodalmába. Amikor nem fluktuál, a sötétség ki nem oltja azt. Érezzétek, ahogy egyre hosszabbak lesznek a nappalok, egyre hosszabb lesz a fény periódusa az életetekben! Melengessétek ezt a soha el nem hamvadó tüzet!
A tűz, a fény a központi szimbóluma ennek a napnak. A fény és a tűz relációban áll egymással. A tűz az energia, ami átalakít, a fizikait átalakítja szellemivé. Ez pontosan az emberiség szimbóluma is, a földit átszellemíteni. Ez a ti általatok vállalt feladat is. S a tűz ennek az átalakulásnak a szimbóluma. Miközben a fizikaiból szellemivé alakultok át úgy, hogy mindkettő megmarad, ez pontosan a tűz lobogásának a szimbóluma. Amikor a fizikai síkon még ég és fényt ad. Ez a fellobbanás az, amit most meg fogtok élni. Lobbantsátok fel a szívetekben ezt a fényt! Ha akarjátok, gyertyákkal is szimbolizálhatjátok a tűz és a fény fellobbanását a világban és önmagatokban.
A Karácsony pontosan ennek a szimbóluma. Éljétek meg a Karácsony csodáját most nyugodtan, békességben és boldog biztonságban!
Kryon
(2012. nov.21-i üzenet)
Tudnotok kell, hogy ez a radikális változás azonnal érezhető lesz. Ugyanakkor mégis, ahogy saját élettapasztalatotok is mutatja, időt vesz igénybe, amíg ezt az emberiség feldolgozza. Egy dolog volt felfedezni például a gravitáció törvényét, és másik dolog volt ezzel a gravitációval később, évszázadokkal később, repülő járműveket tervezni, űrkutatást indítani. Most nem fognak kelleni évszázadok, azonban valamennyi idő kelleni fog ahhoz, hogy az emberiség ezt az új típusú gondolkodást fölfedezze. Ez az új típusú gondolkodás az egységről szól, és nem a szeparálódásról. A szinergiákról szól, arról, hogy az egyik tudomány a másikat segíti, arról, hogy az életvitel, a kultúra, a vallás, a pszichológia, a tudomány, mind-mind egy egymást segítő folyamat, arról, hogy az emberi élet a kiteljesedésről szól. Nem a másoknak fájdalmat okozásról, nem mások szeretetének a csorbításáról, hanem a Teljes Szeretet megteremtéséről.
Hatalmas és radikális változás. Innentől kezdve tulajdonképpen, - bár mindez most nektek is új, és akár bizonyos szinten feldolgozhatatlan, bár megérthető információ lesz - az emberiség történelme immár nem igazából a számokról és az évekről fog szólni, nem az időről. Ha megvilágosodtál, mi értelme van számodra annak, hogy szerdát vagy csütörtököt írsz? Ha megvilágosodtál, mi értelme mérni az éveket, keresni az évfordulókat, amikor a végtelen és örök jelenben a legnagyobb boldogságot találod meg?
A maja kalendárium, mint általában a kalendáriumok, az idő mérésére szolgált. A maják azonban azt is tudták, hogy az idő fraktális jellegű, periodikus jelleggel bír, és a mérhető időben csodálatosan mutatja a végtelen törvények ritmikus hullámzását, ismétlődését. Azonban az idő fogalma egy időtlen dimenzióban használhatatlanná válik. Használhatnátok, csak nincs értelme, és ti sem fogjátok látni az értelmét. A maja kalendárium megszűnése tulajdonképpen ezt a szimbólumot tartogatja számotokra.
Ne külső jeleket keressétek feltétlen, és ne féljetek a külső változástól! Bár tudósaitok valóban érzékelik a sugárzások, az elektromágneses mező átalakulását, és különböző mérőműszerekkel érezhető, eddig stabilnak hitt részecskeáramlás, fluktuáció akár radikális átváltozását is. Észlelhettek légköri eseményeket, de mindaz, amit a maják jövendöltek, tudnotok kell, hogy szimbolikus!
Tudnotok kell, és emlékeznetek kell a Karácsony szent üzenetére, hogy a legnagyobb sötétségben megjelenik a fény! Ez a téli napforduló, a leghosszabb éjszaka. Egy parányi fény, minthogyha csak egy gyertyát gyújtanátok a teljes sötétségben. Ilyen most a tudatosság az emberiség történetében. Egy parányi fény ahhoz képest, ahol hamarosan lesz. Egy parányi fény felgyullad, de ha a végtelen sötétséget látod, ahol nincsenek tájékozódási pontok, és megjelenik egy csöppnyi fény, hirtelen mindenhez viszonyítási alapot ad. És igen, ez a viszonyítási pont lehet az új kor első pillanata szimbolikusan.
Nagyon sok munka, és nagyon sok tudatos ember tudatos cselekedete, tudatossá váló ember tudatossá váló cselekedete is kellett ahhoz, hogy ez a pont eljöhessen.
Hogyan ünnepeljétek meg? Elsősorban nyugalommal, szeretettel, egymásra való odafigyeléssel, hogy teljesen egymásnak adjátok magatokat azon az estén, hogy örömtüzet gyújtotok a saját szívetekben, és a végtelen szeretetnek adjátok át magatokat. Ebben a boldogságban, ebben az áramlásban tudjátok leginkább megérteni azt, mit is jelent ez az átalakulás.
Az emberiség egésze még valóban nincs kész erre, ti is csak lépéseket tesztek efelé. Mikor az ókeresztények megjelentek, valósággal érthetetlen volt az akkori ókori társadalom számára az a szeretet, amivel egymás felé, és egymással viseltettek. Befogadhatatlan volt, egy bizonyos szempontból félelmetes a társadalmak számára. Úgy érezték, a keresztények kirekesztik azokat, akiket nem avatnak be a végtelen szeretetükbe. Nagyrészt ez okozta aztán a keresztényüldözést is. Tudatlan ember félelme attól, hogy a tudatosak kiszorítják őt.
Az emberiség ugyanígy viselkedik. Most még nem érti ezt az átalakulást és bizalmatlan. Ezt a bizalmatlanságot látjátok a Földön sokfelől felhorkanni agresszió képében. Szinte minden héten egy újabb tűzfészek lobban fel. Az emberek a bizonytalanságukat a régi módszer szerint az agresszióban élik ki. De nézzétek meg, hogy mely népek ezek! Mely helyeken történik ez? Nemde ott, ahol a legkevesebb a fény még az emberek lelkében? A tudatosabb civilizációk már nem ragadtatják magukat fizikai agresszióra. Az ő felelősségük, hogy azokat, akik még sötétségben élnek, áthozzák a fény oldalára.
Ti azonban azzal tudjátok segíteni a folyamatot, hogy magatok között ezt egy csodálatos áramlással, egyetlen mozdulattal megteremtitek. Az új Egység-Kor csodálatos egységét. Ti átléptek könnyedén, mintegy könnyed szökellésben átléptek az új kor új energiáiba, és azt mondjátok: "Köszönjük! Tudjuk, kik vagyunk, tudjuk, hova tartunk, és tudjuk, hol vagyunk!" Mondjátok ezt magatoknak párszor, örömmel a szemetekben!
"Tudjuk, kik vagyunk, tudjuk, hol vagyunk, és tudjuk, hová tartunk."
Ennél csodálatosabb dolog nem történt még az emberiség történelmében. Fel-felvillant a fény, megmutatta magát, hívogatta és csábította az embert a tovább lépésre, most azonban itt az esélyetek, hogy átlépjetek a teljes fény birodalmába. Amikor nem fluktuál, a sötétség ki nem oltja azt. Érezzétek, ahogy egyre hosszabbak lesznek a nappalok, egyre hosszabb lesz a fény periódusa az életetekben! Melengessétek ezt a soha el nem hamvadó tüzet!
A tűz, a fény a központi szimbóluma ennek a napnak. A fény és a tűz relációban áll egymással. A tűz az energia, ami átalakít, a fizikait átalakítja szellemivé. Ez pontosan az emberiség szimbóluma is, a földit átszellemíteni. Ez a ti általatok vállalt feladat is. S a tűz ennek az átalakulásnak a szimbóluma. Miközben a fizikaiból szellemivé alakultok át úgy, hogy mindkettő megmarad, ez pontosan a tűz lobogásának a szimbóluma. Amikor a fizikai síkon még ég és fényt ad. Ez a fellobbanás az, amit most meg fogtok élni. Lobbantsátok fel a szívetekben ezt a fényt! Ha akarjátok, gyertyákkal is szimbolizálhatjátok a tűz és a fény fellobbanását a világban és önmagatokban.
A Karácsony pontosan ennek a szimbóluma. Éljétek meg a Karácsony csodáját most nyugodtan, békességben és boldog biztonságban!
Kryon
(2012. nov.21-i üzenet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése