Ahogy a nő és a férfi beszél, az kifejezi, ahogy a nő és a férfi gondolkodik, ez pedig kifejezi, ahogy a nő és a férfi érez.
A férfi kiemeli a lényeget – míg a nő számára az egész a lényeg, a környezettel és a következtetésekkel együtt. Az alábbi egyszerű példa világítja meg ezt:

Autózik a pár, már egy ideje úton vannak, amikor a nő a következő kérdést intézi a férfihoz:
- Nem vagy éhes drágám?
Mire a férfi végiggondolja, majd válaszol:
- Nem.

Bár nő által feltett kérdés szó szerint valóban úgy hangzott, hogy "nem vagy éhes, drágám?" – valójában ez nem kérdés volt, hanem egy üzenet: "éhes vagyok, álljunk meg."

A nő, aki megbántódott férje érzéketlensége miatt, ezt érzékeltetendő hallgatásba burkolózik. Bizony eltelik jónéhány (átlagosan kilenc :-) perc, amire a férfi gyanút fog: valami nem stimmel, mert a nő túl hosszú ideje hallgat.

Klasszikus sémákat követő feszült beszélgetés kezdődik ("valami baj van?" – "semmi"), amelynek során előbb-utóbb kiderül a rejtett üzenet tartalma is: a nő enni szeretne. A férfi ezt a felismerést úgy foglalja majd össze, hogy "ha éhes vagy miért nem mondtad?" – amire a nő a következőképpen fog védekezni: "de hát én mondtam..."

Egy hosszabb utazás közben négy-öt ilyen értelmezési szakadék bizony alaposan rányomja a bélyegét a nyaralás első napjaira.

(Pál Feri)