Részlet a Felhőatlasz c. filmből:
“…csak annyit tudok, hogy ezt a világot ugyanazok a láthatatlan erők forgatják, mint amik a szívünket facsarják…minden világossá válik. Bár megmutathatnám ezt a ragyogást. Ne aggódj, minden rendben van. Átkozottul tökéletesen rendben van. Most már értem, hogy a határ a zaj és a hang között csupán konvenció. Minden korlát egy elfogadott szabály, ami arra vár, hogy túllépjenek rajta. De csak akkor léphetünk át bármilyen határt, ha előbb felfogjuk, hogy azt tesszük. Az ilyen pillanatokban épp olyan tisztán hallom a te szívverésedet, mint a sajátomat. És tudom, a különlétünk, csak illúzió. Az életem messze túlnő az én korlátaimon…”