Hetek óta motoszkál a fejemben egy gondolat, hogy írjak a nagymamámról, aki már pár éve meghalt.... Ma, immáron a sokadik jelet is megkaptam hozzá az univerzumtól, mert egy kliensem érkezett abból a városból, amely nekem egyértelműen a nagymamámhoz kötődik. Vele kapcsolatban az első gondolatom, érzésem, mindig az, hogy mennyire büszke ember volt....és itt nem egyfajta egós kivagyiságra kell gondolni, hanem egy erős belső tartásra.   Kedvenc mondása az volt, hogy" inkább száz irigyed legyen, mint egy szánód." Ezzel azt tanította nekem, hogy bármilyen nehéz helyzet is adódik az életem során, de a tartásomat ne veszítsem el. Mindegy, hogy mit gondolnak az emberek, mert nem az számít, hanem, hogy önmagaddal jóban tudj lenni. De ezt nem szavakkal adta tudtomra, egyszerűen csak Ő így élt...benne volt minden tettében, szavában ez az energia...amit én megkaptam tőle..mert erre voltam vevő...más talán mást érzett meg benne...De nekem ez a minta adta meg azt a gyökeret, ami megtámaszt, amiből táplálkozom. Sok vihart túléltem a segítségével. És azt hiszem ennyi amit a gyerekeimnek tudok adni örökségül....
Nem véletlenül erről szól az az idézet, is amelyet rengetegen megosztottak az utóbbi egy hétben..és természetesen sokan félre is értettek..mert nem mindenkinek a szemében jelenti a belső tartás ugyanazt..valaki "királylányosságnak" látja. Ez nem is baj...mert milyen unalmas lenne, ha mindannyian egyformán értelmeznénk mindent, egy jóízűt vitatkozni sem tudnánk...De tudunk...és ha úgy érzem, hogy tévedtem valamiben, nem szégyellem bevallani sem..mert én is tanulok folyton akár a hibáimból is. De van amikor a zsigereidben érzed, hogy jó úton jársz, mert egységben érzed a szavaidat az érzéseiddel..a lelkedből tudsz szólni....de ehhez is az kell, hogy meglegyen ez a bizonyos tartás...ahonnan nem mozdulsz el, a legnagyobb vihar idején sem... akkor sem ha kívülről nem ez látszik....mert ez a lelkemben van, és nem mindig, minden esetben tudom megmutatni...de ott van...érezni tudod csak...