"Ha valaki egészen ellentétes módon működik, mint hitünk szerint az igaz út, akkor szelíden bocsássuk őt el, engedjük el a kezét. Mindig adjunk időt a döntésre és visszatérésre, az egymáshoz kapcsolódás lehetőségére, de sohase késlekedjünk,

ha úgy találjuk és érezzük legbelül, hogy nincs többé mód az építő, valódi együttműködésre.
Bizonyos helyzetek, időszakok arról szólnak, hogy elengedjünk valamit, ami valójában már nem tartozik hozzánk. A döntést mindig jelek és helyzetek előzik meg, ahol belátás adódik az eltérésről, a kiegészítődés lehetőségéről vagy lehetetlenségéről. Ilyenkor muszáj továbblépnünk és vállalnunk a magányt, az elengedés kockázatát, amelyben felerősödik a kérdés: betölti-e valaki, vagy valami az űrt? Nem tudjuk, de pont ez a kétség a feltétele annak, hogy megtörténjen bennünk a változás, ami előbbre vihet minket."
(Sárvári György)