Néha azt hiszem, a sze­re­tetre várok. Való­színű­leg csil­la­pít­ha­tat­lan ez az éhség: aki egy­szer bele­kós­tolt, hol­táig ízlelni sze­retné. Köz­ben már meg­tud­tam, hogy sze­re­te­tet kapni nem lehet, min­dig csak adni kell, ez a módja. Meg­tud­tam azt is, hogy semmi nem nehe­zebb, mint a sze­re­te­tet kifejezni.
Márai Sán­dor