Megtaláltam a valós énem,
S elkezdtem elfeledni milyen voltam régen.
De mikor kezdtem jól érezni magam,
Visszahúzott belülről egy ismétlődő dallam.
Nem tudtam elfelejteni a hangot,
Végül rájöttem; ez a te hangod!
Ráébredtem arra, hogy nem szabad feladni,
Boldognak, és erősnek kell maradni!
Ha az élet kegyetlen és nagyon mostoha,
Akkor sem gyengülhetek el SOHA!
Erős maradok, hisz nincsen mitől félni,
Amit a szívem diktál, csak azt kell megtenni!
Még ha bizonytalan vagyok, és a sötétben állok,
Mindenképpen megmarad hitem és az álmom!
Nem kell meginognom ha, van valami bajom,
Mert fentről vigyáz rám az én angyalom!
Nem érdekel, milyennek minősítenek engem,
Nem számít, mennyi utat kell még megtennem!
Követni fogom a hangod s a lelkem,
Tudom, hogy így élhetek örök szeretetben!
Nem fogok félni az utamon,
Mert fentről vigyáz rám az én angyalom!