Egy kérdező:

- Amikor téged hallgatlak, úgy érzem, mindent értek, de amint elmegyek innen, és próbálom alkalmazni a hallottakat, kiderül, mégsem értek semmit.

Krishnamurti:

- Mert magunkra figyelünk, és nem arra, aki beszél. Ha a beszélőre figyelünk, akkor ő lesz vezetőnk a megértés útján - ami borzalom és gyalázat, mivel ezzel létrehoztunk egy hatalmi hierarchiát. Amit ilyenkor teszünk, nem más, mint önmagunkra figyelés. Azt hisszük, hogy azt a képet nézzük, amit a beszélő fest, pedig valójában mi festjük a képet. Ha ennyire tisztában vagyunk azzal, hogy magunkra figyelünk, kijelenthetjük: „olyannak látom magam, amilyen vagyok, ezzel kapcsolatban semmi teendőm". Ha viszont azt mondjuk: „látom magam, hogy milyen vagyok, és ezen változtatnom kell", akkor ez lesz az első lépés saját magunk megértése útján. Ez teljesen eltér attól, mintha tovább követnénk a beszélőt. Ellenben, ha tudunk magunkra figyelni, miközben a beszélőt hallgatjuk, abban a figyelemben tisztaság és fogékonyság lesz. Ezáltal elménk egészségessé és erőssé válik. Ha nem kell engedelmeskedni vagy ellenállni, akkor elménk élénk és érdeklődő lesz. Csak ilyen emberi lény képes új generációt és új világot teremteni."