"Nem az a fontos, mit kapsz. Afelett nincs hatalmad. Elveszhet, tönkremehet, visszavehetik. Csak az a fontos, amit adni tudsz. Ez az egyetlen valódi lehetőség, amit útravalóul kaptál. Adni magadból, a szívedből, a lelkedből. Ha másképpen élsz, csak kibic lehetsz. Potyautas a hajófenéken. Ott csak a motorok dobogását hallgathatod, semmit sem látsz a Tenger szépségéből. Nem érzed arcodon a szél simogatását, nem tapasztalod meg a vihar tombolását, a napfény erejét. Ott lenn a sötétben nem utazol, csak szállítanak. Teher vagy ahelyett, hogy utas lennél. Onnan nem láthatod a végtelen vizet, nem irányíthatod a hajódat. És nem veszed észre az ezerszínű ég hogyan tükröződik milliárdnyi vízcseppen. De nem pillanthatod meg gyermekkorod lakatlan szigetét sem, ahol képzeletben annyiszor legyőzted az elemeket, és örök 'emberi' örököseként kultúrát teremtettél. Belső szigetedet, ahol nap mint bizonyítékot lelsz arra, hogy élni és embernek lenni mégiscsak valami nagyszabású dolog."