"A dolgok nem akkor lesznek a mieink, amikor üldözzük őket - hanem amikor megengedjük magunknak. A boldogság rendszerint akkor suhan át rajtunk, amikor a legkevésbé várjuk, s a megértés fénye is akkor villan föl bennünk, amikor abbahagyjuk

az igazság konok, erőszakos üldözését. Hány tudós és felfedező számolt be arról, hogy egy-egy törvényt, képletet megálmodott, vagy valamiféle látomás formájában megjelent előtte, amikor elfáradt már a logikai erőfeszítésben, s a legkevésbé várta. Egy könyv benső igazsága is csak akkor lehet a tiéd, ha megengeded magadnak. Ha úgy veszed a kezedbe, hogy önigazolást keresel benne, s ahol a te eszméidet és elveidet támasztja alá, ott igazat adsz neki, ahol mást mond, azt marhaságnak minősíted, akkor az olvasás fölösleges időpocsékolás, mert lelked nem tágul, a könyv nem érint meg benned mélyebb rétegeket, nem hoz föl belőled rejtett valóságokat; éppen ellenkezőleg: csak önvédelmi mechanizmusodat erősíted vele. Amikor leesünk egónk görcsös akarattal sarkantyúzott lováról, az önfeladás első passzív és szent pillanatában megjelenhet a csoda."
(Müller Péter)