Régen volt. Szerettük egymást, aztán egy kerítés épült közénk, s az
ajtó kulcsa elveszett. Azóta egyedül bolyongok, gyakran megszólítom az
embereket, nem látták-e a kedvesem - senki sem emlékszik rá. Lehet,
egyszer majd találkozunk s akkor én megbocsájtom, hogy szó nélkül
elvágta az arany fonalat, ami összekötött bennünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése