2012. november 7., szerda

Müller Péter - Lomb és Gyökér

"Ahol két embert csak a vágy, a megkívánás, a szerelmi szenvedély, a másik bőrének illata, szépsége vagy éppen társadalmi státusza és pénze hoz össze, ott a kapcsolat nem lehet hosszantartó, mert a vágy elmúlik, a szépség elhervad, a szenvedély lelohad, s az öregséggel meg is szűnik.
Ha férfi és nő nem képesek az idő sodrával haladni, állandóan új és új szerepeket el

játszani, ha nem képesek folyamatosan átalakulva mindig újra megtalálni egymást - akkor az a kapcsolat nem lehet tartós.
„Szeretlek lányként, vonzó nőként, érett asszonyként, szeretlek anyaként, nagyanyaként, még öreg banyaként is szeretlek - ahogy te is szeretsz engem vonzó ifjúként, gondterhelt, érett emberként, szeretsz apaként, nagyapaként s még fogatlan, vén, impotens, szenilis aggastyánként is szeretsz: együtt változtunk s lettünk ilyenné, miközben belül semmi sem változott; a két nyelven lobogó láng közös gyökerében ott izzik az örök szeretet!”


Ez a - manapság már oly ritka - jó házasságban élő férfiak és nők néma vallomása.
A Ji Csing a Tartósság szimbólumát az ilyen jó házasságokban látta meg. Az ősi bölcsek szerint ez adja a szilárd társadalom alapját."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése