"De valamit mégis megtanultam, negyven év alatt: megtanultam azt, hogy nem lehet eléggé alázatosan, elég türelmesen és hódolva fogadni az élet ajándékait, de nem lehet eléggé vigyázni arra sem, hogy ne adjuk oda szívünket egészen és feltéte

l nélkül eleveneknek.
Aki feltétel nélkül élőkhöz köti érzéseit, szenved és elpusztul.

Nem hirdetek közönyt, sem pökhendi fölényt, sem ridegséget. Csak éppen ezt: szeress, de módjával.
Ne higgyél azoknak, akik a lángot, a megsemmisülést, a teljes odaadást követelik.
Uzsorások ezek, ha karmaik közé kerülsz, kiszívják véred és érzéseid, s azután elpusztulsz.

Örülj a fénynek, szeress, hálás is lehetsz, de valamit tartsál meg magadnak. Nem kell sokat beszélni erről.
Mosolyogni kell, örülni az életnek, s pontosan annyit adni, amennyit kapsz. Semmivel többet, érted?
Egy kézszorítással, egy mosollyal sem többet!
Nagyon komolyan mondom ezt. Okom van erre."

Márai Sándor : Tanulság