"Ha még mindig elhinném a gondolataimat, akkor is elsőként azért imádkoznék, hogy ne kelljen vágyakoznom mások szeretetére. Mert a szeretet utáni vágy semmi mást nem okoz, csak összezavarodottságot és nyomorúságot. Lezárja azt a tudatosságot benned, hogy a valóságban már mindened megvan. Fájdalmas olyasvalamit keresni, amit magadon kívül sosem találhatsz meg. Ha ezt megértenéd, a keresésnek vége s

zakadna. És mivel azt hiszed, hogy tudod, hogyan néz ki a szeretet, ilyennek vagy olyannak kellene lennie, ezért láthatatlanná válik számodra. Olyan, mintha egy vak ember keresne valami olyasmit, ami nem is létezik. Könyörögsz, esdekelsz, hajlongasz, és mindenféle érzelmi akrobatamutatványt végzel a happy end soha véget nem érő keresése érdekében. Azt a szeretetet, melyet nem lehet elveszíteni, viszont csak a belső igazság felfedezésével fogod megtalálni." (Byron Katie)