"Tapasztalat szerint a kérdezőnek kétféle tanács adható: rossz tanács és jó tanács. A rossz tanács úgy keletkezik, hogy a tanácsadó azt tanácsolja, amit ő tenne a kérdező helyében. Ez a tanács nyilván a saját élményanyagán, erkölcsén, életfelfogásán alapul, tehát a tanácskérőnek vajmi kevés köze van hozzá, számára a tanács én-idegen lesz. Továbbá rossz a tanács akkor is, ha olyan viselkedést javasol, amire a tanácskérőnek nincs belső lehetősége. Jó tanácsot akkor lehet adni, ha az ember képes önmagát háttérbe szorítani, és fejlett empátiával a másikkal azonosulni."
Popper Péter