A gyerekek állandóan kísérleteznek a felnőttekkel. Folyton-folyvást arra kíváncsiak, hogy szeretjük-e őket, ha undokok velünk. A gyerekeknek természetesen szüksége van határokra – de ha mindig csak a határokkal találkozik, és nem tudom megmutatni neki, hogy ezekkel a határokkal együtt is szeretlek, akkor a gyerek újabb és újabb alkalmakat keres majd, hogy kicsikarja belőlem: "szeretsz engem akkor is, ha kibírhatatlan és hülye vagyok".

Ha a gyerek néha megbizonyosodhat arról, hogy viselkedésétől függetlenül is szeretjük és elfogadjuk, akkor nagyon sokat javulhat a helyzet. Ez a játék a bizalom keresése: "szeretsz-e engem akkor is, ha beszólok, ha nem felelek meg az elvárásaidnak, szeretsz-e akkor is ha átlépek minden határt, akkor is, ha gyomorszájon váglak". Csak arra megy ki az egész, hogy bírod-e.

(Pál Feri)